Interjú Varga Tiborral

A projekthét első napján a Tanár urat arról faggattuk, hogy miként látja Ő, valamint a témában résztvevő diákok a sztereotípiákkal kapcsolatos dolgokat. A munka során különböző szerepjátékokkal, foglalkozásokkal dolgozták fel tapasztalataikat, élményeiket, melyek nemcsak közelebb hozták őket egymáshoz, de számtalan dolgot megtanultak. Az interjú során felszínre törtek komoly érzelmek is...

 N:  Üdvözlöm a Tanár urat! Elmondaná kérem, hogy miről is szól az Önök projektje?

V. T.: Természetesen. Mivel 2014. a Holokauszt éve, úgy gondoltuk, hogy egy picit jobban bevezetnénk a diákjainknak, hogy ez mit is takar igazából. A társadalmi rétegek elkülönülése, a kirekesztés, valamint az elfogadás.

 N: Mit gondol, mennyire érdekes ez a téma az ifjúság körében?

V. T.: Nos, az a tapasztalat, hogy többen a kifejezéssel sem voltak tisztában. Pontosan ezért úgy döntöttünk, hogy egy kis játékkal vezetjük be őket e világ megismeréséhez… megbélyegezték egymást, majd a viselkedésük alapján kellett kifejezniük a helyzettel kapcsolatos érzelmeiket. A siker egyértelmű volt, azt láttuk az arcokon, hogy már pár óra elteltével megértették a Holokauszt súlyát, komolyságát. 

N: Miért ez a trió jött létre, hogyan tudnak együtt dolgozni a vezetők?

V. T.: Mivel mindannyian már évek óta az iskola tanárai vagyunk, már ismertük egymást. Én személy szerint azt gondolom, hogy pont kapóra jött, hogy mindhárman „máshoz” értünk, így kiegészítjük egymást. Míg Pusztai Katalin tanárnő a jogi részét ragadta meg a dolgoknak, addig Hoós Ildikó tanárnő a gyerekek érzelmeire próbált hatni, én pedig a szervezési munkálatokban jártam el.

 N: Arról értesültünk, hogy a 11. évfolyamról vesznek részt a projektben. Miért éppen ennek a célcsoportnak lett felajánlva ez a téma?

V. T.: Erre egy nagyon rövid, tömör, lényegretörő választ tudok adni. A tavalyi projektek közül ez az a téma, amelyről úgy éreztük, feldolgozásra kell kerülnie ismét, csak most más megközelítésből. Ehhez a témához az évfolyamok és témák felosztásánál nekünk a 11. évfolyam jutott, és nem volt választási lehetőségünk… Azonban félreértés ne essék, meg vagyunk elégedve a csoport munkájával, és nagyon élvezzük a közös délelőttöket.

 N.: A programok között szerepelt egy külső helyszín is. A Tanár úr szerint milyen hatással volt a diákokra a múzeumlátogatás, mennyiben változhatott most a témával kapcsolatos véleményük?

V. T.:  Én azt gondolom, a hatás minden szempontból elkerülhetetlen, mint ahogy az is, hogy abból adódóan, hogy nincs két egyforma ember, és egyes helyzeteket máshogy élünk meg, itt is hasonlóképpen történtek az események. Voltak, akik a dolgok mögé láttak, de olyanok is, akik a felszínen időztek el...

 N:  Végül pedig beszélne arról egy picit, hogy mit várnak a hét végére? Mi lesz a végső produktum?

V. T.: A diákokkal azt beszéltük meg, hogy prezentációban mutatjuk be a három nap munkáját, mellyel reméljük, hogy kifele is megfelelően át tudjuk adni az átélt élményeinket.